1.fejezet
Félálomba voltam, mikor Bruno, a kutyám rám ugrott és
eszeveszettül kezdett el nyaldosni. Sikeresen lekapartam magamról, majd a mosdó
felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a gardrobom elött vaciláltam
két ruha között, egyszerűen nem tudtam eldönteni melyiket vegyem fel. Egy amerikai
zázslós felsőt vettem fel farmerrel. Mivel anyu szólt, hogy késésben vagyunk,
gyorsan felkentem egy halovány sminket és megcsináltam a hajam. Lerohantam az
emeletről és felvettem az egyik conversem. A suliba már késve érkeztem. A
tanárral együtt mentem be a tánc terembe. Bocsánatot kértem a késésért, majd
beálltam a többi lány közé. A tanárunk fel volt dobódva, mert egy nagyon jó
hírt akart közölni. Állítása szerint holnap valakinek megfog változni az élete.
A nagy hír tehát az volt, hogy holnap ellátogat hozzánk a One Direction és
kiválasztják menedzserükkel, Simonnal a legjobb táncost közülünk, és az a
szerencsés lány egy 3 hónapos turnén fog részt venni. Mondanom se kell, hogy
nagyon nem örültem a hírnek. Hiszen én utálom a One Directiont. Pff..remélem
nem engem ér majd az a nagy „szerencse”, hogy velük turnézhassak. Óra után
legjobb barátnőmmel, Emmával latolgattuk az esélyeinket a turnézáshoz. Aztán
Emma elkezdett faggatni Edwardról, hogy mi van vele, mivel egy hónapja
szakítottunk. Ő a volt pasim, Edward Mayer. A szakításunk nagyon rosszul esett,
mivel megcsalt egy másik lánnyal, ráadásul nekem tényleg tetszett. Akkor, egy
hónappal ezelőtt, még nagyon nehezemre volt elválni tőle, de mostmár
elfelejtettem az ügyünket, hisz nem volt igazi szerelem, csak az egyikünk részéről.
Ezért remélem, már soha többé nem találkozunk. El is költözött már, New Yorkba.
A nap többi része már hamar eltelt. Második órán kaptam egy hármast földrajzból
(Hurráá!), ötödik óráig nem történt semmi. De a hatodik óra volt a legjobb!
Kaptam egy négyest töriből, és így kijavítottam a jegyem és hármas leszek évvégén!
Aminek borzalmasan örültem, mert sose voltam még hármas ebből a tárgyból. Szóval a suliban
minden rendben volt. Fél kettőkor anyu jött értem a húgommal együtt. Miután
hazaértünk ebédeltem (húsleves és csirkecomb főtt krumplival,fujj), aztán kicsit
gépeztem (facebook) majd elkészítettem a házit és utána áthívtam Emmát. Sajnos
nem tudott jönni, mert holnapra gyakorolt, ő ugyanis nagyon szereti az 1D-t és
ő akart lenni a legjobb a holnapi válogatáson. Aztán az este további részében a
húgomra kellett vigyáznom, mert anyu elment bevásárolni. Mellesleg a húgomra
vigyázni elég nagy kihívás, mert igen buzgó gyerek. De ezt is túléltem. Este korán lefeküdtem,
mivel azért a holnapi válogatáson jól akartam szerepelni, nem szeretem a 1D-t,
de egy világkörüli turné nekem se lett volna rossz.
Reggel mindenkinél előbb fent voltam, gyorsan elkészültem.
Meg sem vártam anyuékat, inkább gyalog mentem, hogy hamarabb odaérjek. Nagyon
izgatott voltam. Akartam turnézni, de nem a fiúkkal. Szóval nem tudtam
eldönteni mit csináljak. Legyek rossz, hogy tuti ne én kerüljek be, vagy legyek
nagyon jó, hogy teljesüljön az álmom. Ezeken a lehetőségeken vaciláltam,
miközben beértem a suliba. Már mindenki ott volt, és mindenki izgatottnak
látszott. Nyolckor megérkeztek a fiúk. Amikor beléptek, rajtam kívül
mindenki elpirosodott, valakit már az
ájulás kerülgettett. Nem értem hogy lehet ilyen nyálas kölyköket ennyire
szeretni?! Ahogy beléptek, elnéztem rajtuk. Mind az öten csőgatyát viseltek,
hozzá buzis pólókkal. Harryn, asszem így hívják azt a göndör kiskölyköt,
rózsaszín (!) póló volt. Majdnem hánytam..bah. És a lányok meg mind oda vannak
értük.. Emma nagyon várta már, hogy
sorra kerüljön, állítása szerint egész este gyakorolt. Elkezdődött a válogatás.
Utolsóként kerültem sorra. Feltűnt, hogy Harry nagyon nézett engem, ne meg
persze a dekoltázsom. Egyszer láttam facebookon, hogy ez a kis göndör gyerek
egy éjszakás kalandokra csábítja el a lányokat. Jellemző. Kihasználja, hogy
híres, és sok lány szerint írtó szexi. A fiúk kimentek a teremből, megvitatni,
hogy ki volt a legjobb. 30 perc után visszajöttek, elmondani, hogy kit
választanak. Mindenkit megdicsértek. Simon ezt mondta: „Mindenki nagyon jól
teljesített, de csak egy embert lehet kiválasztanunk. A döntésünk pedig te
vagy!” És elkezdtek mutogatni. FELÉM! Nekem csak akkor esett le amikor, Harry
odajött hozzám, megölelt és odasúgta, hogy „holnap indulunk, szépség”. Én
eltoltam magamtól és undorodva néztem rá. Mindenki döbbenten nézett felém és
látszott, hogy most sok táncastársam szivét törtem össze. Pedig szerintem ők
jobban megérdemelték volna.
Szia :)
VálaszTörlésŐszintén szólva a történeted egész izgalmasnak hangzik, és már várom a következő rész, de mivel még csak az első fejezet van fenn, nem tudok úgy igazán véleményt alkotni. Így követni fogom a blogod, és ha már kibontakozik a történet, még fogok írni ígérem :)
A kinézet még elég sablonos, de ezen könnyen lehet változtatni, viszont önmagában nem rossz. Amit viszont hiányolok az a chat, hogy tudj beszélgetni az olvasóiddal :)plusz én az elrendezések, bejegyzés résznél beraknám a véleménygombokat, hogy az emberek tudjanak pipálni, tetszik-e nekik amit csinálsz vagy elolvasták-e az adott fejezetet. Bár ez utóbbi csak szerény véleményem :)
Összességében ígéretesnek látszik a blog, csak így tovább :D <3 xoxo
Köszi a tanácsaidat megpróbálok megtenni tőlem minden telhetőt:)
VálaszTörlés